Dina naplója

Tizedik naplójegyzet: (10)

Reggel korán ébredtem, így hamarabb is elkészültem, tehát, nagyon korán beértem az iskolába. Szerencsére Vera már ott volt, így rögtön odamentem hozzá, hogy beszélgessünk. -Én komolyan mondom, hogy nem ismerek rá Ábelra.-mondta, amikor elmeséltem neki az SMS-dolgot. -Én sem..-mondtam a földet bámulva. -Szerinted normális ez?-kérdezte tőlem. -Nem hiszem...-mondtam, majd hozzátettem:-Komolyan, már várom, hogy vége legyen ennek a mizériának.. Vera nagyon meglepődött a beszólásomon. -Várod, hogy elköltözzetek?-kérdezte. -Nem úgy értem...-válaszoltam.- Egyedül te, meg Szili fogtok hiányozni. Ebben a pillanatban kicsapódott a teremajtó, és Ábel lépett be rajta. Csodás...:(( Egyenesen felém jött. -Heloo.-köszöntem neki illedelmesen. -Szija.-mondta.-Beszélhetnénk? -Persze.-mondtam, és Verára néztem, aki vette az adást, és felállt, és el is ment. -Mit akarsz?-kérdeztem Ábeltől nem túl kedvesen, mikor Vera már elment. -Dinaa...-mondta a szemembe nézve.-Én sajnálom, hogy ezt írtam, már megbántam. Ezen azért meglepődtem, de természetesen örültem neki. -Renden. Semmi baj.-mondtam szárazon. -Viszont szeretném, ha barátok maradnánk.-mondta. Mert azért hiányzol. -Aranyos vagy.-mondtam, kissé megenyhülve.-De ugye nincsen benned semmi hátsószándék?? -Mi féle hátsó szándék?? -Hááát... Hogy izéé.. öhmm-mondtam zavartan. Nagyon ciki volt.-Hogy vissza akrsz esetleg, öhh szerezni.? -Ugyan Dina!-mondta mosolyogva. -Nem akarlak én visszaszerezni. Ekkor kinyitódott az ajtó, és Kata lépett be rajta. Öhmmm.. Katát a következőképp kell elképzelni: Minden nap 5 kiló smink van rajta, miniszoknya, tűsarkú, műköröm, és persze minden nap más pasival jár. Pázacica... Blahhh... Amikor meglátott engem, és Ábelt, rögtön elmosolyodott és felénkfutott. Mit akr ez? Mi ketten utáljuk egymást. És végül kiderült, hogy mit akar. -Ábeeeel!!!-mondta, és Ábelhez futott, majd megcsókolta!!!!!!!!! Te jó, Ég! Most Ábel engem akar féltékennyé tenni?

Naplójegyzet:

Okéés... El sem hiszem, hogy ez van. Ábel teljesen megőrült! Sőt, azt hiszem, hogy engem is megőrjített ezzel az SMS-ével.. Szilinek nem mertem még elmondani, hogy a volt barátom, azt tervezgeti, hogy péppé veri őt. Egyedül Verának mondtam el. Benne megbízom, méghozzá 100%-ig. Ráadásul teljesen kivagyok... Nem elég, hogy éppen költözünk,de még ez is itt van... Komolyan, legszívesebben kiszaladnék a világból.. Délután 3 óra körül eljött hozzám Szili. nem tudtam, neki azt mondani, hogy semmi bajom, úgyhogy elmondtam neki, ezt az egész SMS-ügyet. -Tessék??-kérdezte,mire én lesütöttem a szemem.-Ez az állat komolyan meg akar verni?? -Azt hiszem..-feleltem halkan. -Ahhoz hamarabb kell felkelnie. -mondta. Nem tudom, hogy ezt hogyan értette, de már nem is érdekelt. Észre vette, hogy nagyon szomorú vagyok, úgyhogy megpróbált felvidítani (mármint Szili) Nem mondom, sikerült neki..:))) Mielőtt elment adott még egy hosszú csókot, azzal elment..:(( Én pedig elsírtam magam. Miért velem történik mindig minden??????????

Kilencedik naplójegyzet (9)

Én tényleg nem így akartam. Nem akartam beverni Ábelnek, és azt sem akartam, hogy ez az egész így alakuljon. Szóval, az ofőnk. belépett a terembe, pont akkor, amikor megrúgtam Ábelt. Csodás.-.- -Fekete Edina!-rivallt rám. -Jó reggelt tanárnő!-köszöntem neki zavartam. -Mégis megkérdezhetem, hogy mit művel?-kérdezte,mérgesen, azzal leguggolt Ábelhez,hogy megkérdezze, jó van-e? -Én..-mondtam, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe. -Tudjam mit? Most azonnal lejön az igazgatóiba, Ábellel együtt.-csak ekkor vette észre, hogy Szili is a földön van.-Szilárd! Magával meg mi történt? -Belém rúgtak -nyöszörögte. -Te jó Ég...-mondta-a két fiú feláll, és Edinával együtt lejönnek az igazgatóiba, most! Ettől aztán végképp elbőgtem magam. -Ja, és még valami!-fordult vissza az osztályfőnökünk, amikor már mi is elindultunk. Jöjjön még 2 szemtanú is! Szili végig fogta a kezem mikor mentünk az igazgatóiba. Az eredmény pedig ez lett: Én, és Ábel kaptunk egy-egy osztályfőnöki figyelmeztetést. Szili hazakísért, és megbeszéltük, hogy este felhív. Otthon pedig elmeséltem anyunak az egész sztorit, az elejétől a végéig. Nagyon kiakadt, hogy megütöttem valakit, de azt mondta, hogy megérdemelte Ábel. Este tényleg felhívott Ábel. Egy csomót dumáltunk a mai napról. Aztán írtam egy összevetést. Itt van: Ábel: Helyes, viszont néha nagyon bunkó. És, sosem szerettem, csak valamilyen szinten tetszett. Szili: Nagyon helyes, és úgy érzem, hogy nagyon-nagyon-nagyon szerelmes vagyok belé!:) Már éppen elaludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Egy SMS-t kaptam: NAGY HIBÁT KÖVETSZ EL! NAGYON-NAGYON-NAGYON MEGFOGOD BÁNNI, HOGY ELMENTÉL TŐLEM. ÉS AZT A KIS KRETÉNT PEDIG SZEMÉLYESEN VEREM PÉPPÉ. ~Ábel

Kilencedik naplójegyzet (9)

Szóval, Ábel elindult felénk. Azt hittem, hogy menten elájulok. Mégis miért akar itt balhét mindenki előtt??? Szili érezhette, hogy megijedtem, mert erősebben kezdte fogni a kezem. -Heloo.-köszönt Szili teljesen természetesen Ábelnek. Ábel természetesen szóra sem méltatta. Remek... -Dina.-szólt nekem. Összerezzentem. -I-igen?-kérdeztem zavartan. -Te mégis mi a francot művelsz ezzel a.. ezzel a barommal?-kérdezte. Na jó, ez azért sok! -Nem barom!-feleltem komolyan. Szili elmosolyodott, és megpuszilta a homlokom. -Szemét!-kiáltotta Ábel, azzal az öklével belecsapott Szili arcába. Teljesen lemerevedtem. Szili pedig mellettem összeesett. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, sosem verekszem. Ez, csak olyan ösztönösen jött. Hogy mi? Ó.. Igen! Jobb lábammal jól hasba ütöttem Ábelt. A kelleténél kicsit jobban, ugyanis az exem, fel kiáltott, és a földre dőlt. Na igen, ekkor lépett a terembe a tanár.

Nyolcadik naplójegyzet (8)

Ma reggel már mennem kellett suliba. Sajnos.. Lidivel együtt gyalogoltunk, közben pedig a költözésről folyt a szó. Ő azt mondta, hogy várja. Hm, szerintem ez azért érdekes. -De miért várod?-kérdeztem.-Hiszen akkor el kell válnod az eddigi barátaidtól! -Az lehet.-mondta.-De nekem nincs egyetlen egy olyan barátom sem, mint neked vannak. Ez igaz. Lidi mindig csak itthon van, egyedül. És a suliban is szünetekben csak zenét hallgat. Mikor odaértünk a suliba, elbúcsúztunk egymástól, és én már indultam is a 10.a osztály felé. -Hali!-köszöntem mindenkinek, amikor beértem. Páran visszaintettek, de az osztály fele szerintem észre sem vette, hogy megérkeztem. -Mizu?-lépett oda hozzám Vera, kinek persze este Facebookon elmeséltem a hetemet. -Álmos vagyok.-feleltem ásítva. -At elhiszem.-mondta. Láttam rajta, hogy egy cseppet sem érdekli az én lelki állapotom, csupán arra volt kíváncsi, hogy akkor most mi van???? -Szóval ti most jártok?-kérdezte tőle halkan. -Nem tudom. Azt hiszem.-mondtam. S mint egy végszóra, belépett az osztályba Ábel. Még csak nem is köszöntünk egymásnak. Még pár percig dumáltunk Verával, aztán megérkezett Szili is. Belépett a terembe, és azonnal felém jött. Megfogta a karom, és magához húzott, majd megcsókolt. Na, erre aztán észere vette az osztály, hogy ott vagyok. Mindenki meglepődött, még Vera, és én is. nem gondoltam volna, hogy Ábel elött is megcsókol. Aztán pedig nagyon megijedtem. Ábel elindult felénk. Vagyis inkább Szili felé. te jó Ég, megint megakarja verni????

Hetedik naplójegyzet: (7)

Vasárnap El sem hiszem, hogy mi történt ma... Na jó, akkor kezdjük az elejéről! Ma reggel Szli küldött egy SMS-t, hogy találkozzunk a parkban, délután 2 órakor. Ott voltam a megbeszélt időben, ahogyan Szili is. Csak, hogy neki egy hatalmas nagy lila folt volt a szeme alatt... -Te jó Ég,, Szili, veled meg mi történt???-kérdeztem. -Drága jó barátod tegnap este meglepett.-válaszolta. -Ne...-szörnyülködtem. -De. -válaszolta komoran. -Ugye nem ütöttél neki vissza?-kérdeztem. nem azért, mert félteném Ábelt, csak nem akartam, hogy miattam verekedjenek... -De.-mondta, majd rám nézett. -Ha a hétfői csók miatt szakítottál vele, -kezdte, de aztán én belefojtottam a szót. Tényleg, csak most jut eszembe, hogy hétfőn találkoztam utoljára Szlilivel. -Nem. Vagyis, igen. vagyis, nem csak amiatt-hadartam- a csók nélkül is szakítottam volna vele.-mondtam. -Kösz.-mondta, azzal elment mellettem, és elindult a házuk felé. Lebénultam. Tehát, akkor Szili tényleg szerelmes belém, és én most nagyon megbántottam azzal, hogy azt mondtam neki, hogy hogy ha nem csókolt volna meg, akkor is minden ugyanúgy ment volna tovább. -Szli!-kiáltottam utána. megállt, és elindult visszafelé, vagyis felém. -Igen?-kérdezte. nem válaszoltam. Közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam...

Én tényleg nem így akartam... De tényleg! Az egész csak úgy magától jött ki így... Még 2 éve összejöttem Ábellal, és tök jól elvoltunk. Szilivel már óvoda óta barátok vagyunk (a szüleink is egy helyen dolgoznak), és amúgy sem lakik olyan messze tőlünk, szóval nagyon sok időt töltöttünk együtt; kicsi korunkban is. Én észre sem vettem, hogy az idők folyamán Szili.. hát szóval belém esett. Talán azért nem vettem észre, mert túlságosan is elvoltam foglalva Ábellal. Aztán, amikor hétfőn megcsókolt, akkor megállt a világ. Egyszerűen ráébredtem arra, hogy én tulajdonképpen.. szóval, hogy SZERETEM Szilit. Eddig még oké is a helyzet. Csak hogy 4 hét múlva elköltözünk, és akkor viszlát Kecskemét, viszlát Ábel, viszlát Vera, és Viszlát Szili...

Hatodik naplójegyzet: (6)

Szombat Ma délután elmentem sétálni Ábellel. Egy csomót beszélgettünk, főleg a költözésről. -Olyan szörnyű, hogy elmentek.-mondta Ábel. Erre nem tudtam mit mondani. Elvégre is, úgy terveztem, hogy ma szakítok vele. Így aztán bele is vágtam: -Figyelj Ábel, én azt szeretném mondani, hogy... szóval, hogy szakítanunk kellene.-böktem ki. Nem mertem a szemébe nézni. -Az a köcsög Szili.-mondta. -Tessék?-kérdeztem értetlenkedve. -Ő miatt szakítasz velem ugye?-kérdezte dühösen. Nem akartam neki hazudni, így aztán ezt válaszoltam, végig a cipőm orrát nézve.: -Is. -Hol van az a szemét?-kérdezte ordítva, azzal sarkon fordult. Azt hiszem, hogy Szlihez ment, hogy... te jó ég! Lehet, hogy Ábel.. Esetleg megveri?! Azonnal felhívtam Szilit, hogy figyelmeztessem...

Ötödik naplójegyzet: (5)

Oké.. Csak 2 percem van, hogy mindezt leírjam.. Nem hiszem el.. Most akkor Szili tényleg megcsókolt? És ami ebben legijesztőbb az az, hogy én visszacsókoltam. Mert azt hiszem, hogy szerelmes vagyok belé. Nem, ezt ki KELL törölnöm a fejemből! Nem lehetek szerelmes a legjobb fiú barátomba! Te jó ég, ha ezt megtudja Ábel..... A PASIM! Akit mellesleg épp most csaltam meg azzal, hogy megcsókoltam Szilit. Te jó Ég..

Negyedik naplójegyzet: (4)

El sem hiszem, hogy mi történt ma!!!!! Na, akkor kezdjük az elejéről... Szörnyen ébredtem.. A hajam össze-vissza állt, a szemem pedig kisírt volt. Mi sem jobb ennél! Hétfő reggel, ilyen pompás arccal tuti meg fogom nyerni a képzeletbeli "suli szépe" díjt. Pfff... reggel elindultam a suliba, csakhogy nekem semmi kedvem sem volt odamenni.. Bár azért átgondoltam azt is, hogy már csak heteket töltök ebben a suliban.. Milyen furcsa is lesz máshova járni.. De mivel még így sem volt kedvem suliba menni, ezért elhatároztam, hogy én bizony nem is megyek. A húgommal, Lidivel baktattam a suli felé, mikor én hirtelen megálltam. -Hé Lidi!-mondtam neki. -Mi az?-kérdezte ásítva. -Ha anyuék kérdezik, akkor útközben a suli felé, rosszul lettem, és belehánytam egy kukába. Okéé? -Aha.-mondta.-És most miért is akarsz lógni?? -Mert azt hiszem, hogy szakítanom kellene Ábellel, csak félek a beszélgetésünktől.-magyaráztam. -Akkor ne szakíts vele! -Lidi.. Ez nem ilyen egyszerű! Ááá, meg elegem van mindenből!-tört ki belőlem. -Hidd el, én sem akarok elköltözni. De mit csináljak??? -Jó. Elegem van! Szia!-mondtam, azzal sarkon fordultam, és elindultam vissza, vagyis hazafelé. Útközben felhívtam a legjobb fiú barátomat, Szilárdot. -Heloo.-köszönt bele a telefonba. -Szija. Szili, át tudsz jönni hozzám délután?-kérdeztem. -Aha. de miért?-kérdezte. nem válaszoltam, letettem a telefont. Anyunak azt hazudtam, hogy rosszul vagyok. És, hogy hánytam. el is mentünk a dokihoz, és mire hazaértünk, addigra Szili is megérkezett hozzánk. (amúgy a doki jó fej volt, kiírt a suliból egész hétre) -Miért nem jöttél suliba?-kérdezte Szili, és leült az asztalra, én pedig mellé. -Nem volt kedvem-mondtam vigyorogva. elmeséltem neki, a költözésünket, és azt is, hogy szakítani akarok Ábellel. -Sajnálom.-mondta arra célozva, hogy szakítani akarok a pasimmal. -Á. Nem gáz. nem is szerettem. És ekkor... Rám nézett, mélyen a szemembe.. Jobb kezével megfogta az állam, odahajolt hozzám, és megcsókolt...

Harmadik naplójegyzet: (3)

Éjjel 11 árakkor értem haza Verától, úgy, hogy 4 órakor mentem. Anyu nagyon ideges volt, mert míg a legjobb barátnőmnél voltam, vagy 50-szer hívott, de én nem vettem fel. Ráadásul szándékosan, de ezt azért nem mondtam el neki, mert tuti, hogy életem végéig szoba fogságban lennék.. Pff.. Remek, mondhatom. Persze így is éjfélig szidott, hogy mégis mit képzelek magamról, hogy 11 óráig, nem jöttem haza. Jó, volt mit megbeszélnünk Verával. Természetesen megfogadtuk, hogy attól, hogy én most Budapestre költözöm, és ott fogok járni suliba, attól még legjobb barátnők maradunk. Végül, miután anya befejezte a szidást, bementem a szobámba, és felhívtam a pasim, Ábelt. -Szija.-köszöntem. -Heloo-mondta -Felébresztettelek? -Nem, nem aludtam. -Akkor jó. Ábel, valamit el kell mondanom. -Mi lenne az? -Figyelj.. Szóval az van, hogy elköltözünk. -Tessék?? -Igen.. Jól hall-mondtam, de ekkor hirtelen kikapcsolt a telefonom. Ez az, lemerül!! Az igazság az, hogy én nem is szeretem Ábelt. Oké, ez most furán hangozhat, de így van. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy miért járok vele. Talán mert helyes.. És mert a suli legmenőbb pasija.

Második naplójegyzet: (2)

Tehát, mint már mondtam, szaladtam is Verához.. -Szia!-köszöntött, mikor odaértem hozzá. -Vera! Beszélnünk kell! Most!-mondtam feldúltan.. -Ömm.. persze, gyere be a szobámba!- monda kíváncsian, majd bementünk a szobájába. -Mi a baj? -kérdezte, és leültünk az ágyára. -Nem hiszem el.. -nyögtem, és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.. -Jajj.. Dina.-monda szomorúan, látva az én szomorúságomat-Valami nagy baj történt? -kérdezte, és megsimogatta a vállam. -Igen. -feleltem.- 1 hónap múlva elköltözünk. És abban a pillanatban láttam, hogy a legjobb barátnőm is elkezd sírni. ez még jobban elszomorított..

Első naplójegyzet: (1)

Te jó ég... Teljesen ki vagyok..!!!!!!!!!!! Ma anyu csak úgy benyitott a szobába és közölte, hogy Budapestre költözünk!!!! Persze mondtam neki, hogy én biztosan nem fogok innen elköltözni.. Hiszen itt vannak a barátaim! Nem fogok elmenni, és itt hagyni Verát, a legjobb barátnőm! De közölte velem, hogy muszáj lesz, mert valami jobb munka lehetőséget ajánlottak neki.. Ezt nem hiszem el! Teljesen tanácstalan vagyok.. Az első dolgom most az: Elmenni Verához (aki a szomszéd utcában lakik.. ) Valakinek valami tippje, hogy most mit csináljak!??? (oké, ez hülyén hangzott.. egy naplótól kértem segítséget. Teljesen bediliztem!!

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat