Dina naplója

31. Naplóbejegyzés

Gyorsan írok egy-két sort mert mindjárt INDULUNK! A cuccaim már a kocsiban vannak. A lakás kiürült. Indulunk Debrecenbe! Írtam Verának és Ábelnak, hogy elindultunk. Egyből jött a válasz: Jó utat! Szólj ha megérkeztél! Máténak is írtam, aki elkérte az új címünket. Vajon miért? Az már biztos, hogy hosszú az út, de ha megérkeztünk, egy új élet kezdődik! ELINDULTUNK DEBRECENBE!

32. Naplóbejegyzés

Most hogy itt vagyok Debrecenben, honvágyam van Pestre... Mit is írhatnék Debrecenről? Szép, nyugis város. A házunk a város közepén van, kicsit távolabb mint Mátééké. A házunk nem kertes ház.Emeletesnek emeletes, csak több család lakik benne. Ahhoz képest a lakás óriási! Van egy hatalmas konyhája, modren gépekkel (mosogatógép...), egy nagy nappali plazmatévével (!), egy fürdőszoba (sarokkáddal!!!) egy WC és 4 szoba (mindenkinek egy + a vendégszoba). Az új szobám picivel nagyobb mint a régi. A nappaliban van egy szép kanapé díszes párnákkal, egy számítógép és egy étkezőasztal. Az egész lakás színes, nem úgy mint a régi házunk. Anya megígérte Lidinek, hogy lesz egy kutyánk, de mivel a ház nem kertes, így csak szobatiszta kutyánk lehet. (Még ebbe is belement anya!) A Szent József Gimi sem messze van tőlünk. 8 órára kell menni majd sulibam ls Lidi is ide fog járni. Ennyit Debrecenről. Amikor megérkeztünk, Máté várt minket a ház előtt. Kiszálltam a kocsiból, és örömömben a nyakába ugrottam. Segített kipakolni a kocsiból. Amíg anya beállt a garázsba mi elkezdtük felvinni a cuccokat. Néhány holmi fért csak a házba, a legtöbb bútor... a garázs végébe fért csak be. Elmentünk egy sütizőbe, miután mindent felvittünk. És elkezdődött a debreceni életem!

33. Naplóbejegyzés

Tegnap fáradtan mentem aludni. Reggel fél tizenegykor ébredtem. Anya és Lidi is ekörül kelt fel. Az egyik zacskóban találtam egy rövidnadrágot (34 fokos melegben…) és egy toppot. Azt vettem fel. Máté segítségével találtunk egy közeli kisboltot. Lementünk reggeliért (vagy inkább ebédért) Reggeli után bementem a szobámba, és átnéztem a kicsomagolásra váró cuccaimat. A gardróbom viszonylag nagy volt (mint minden más ebben a házban ). KB. 3 óráig pakoltam (CSAK) a ruháimat. Utána kipakoltam még néhány cuccomat. Majd leültem a laptopom elé, és másfél órát facebookoztam, twittereztem,… Egy csomón írtak nekem, hogy: Milyen volt az út? Milyen a ház? Kipakoltál már? Mikor jössz látogatóba...? Boldogan olvastam a leveleimet. rámentem megnézni a g-mailra, megnézni a leveleimet. Legnagyobb meglepetésemre Szili írt levelet. Amikor rákattintottam, (legalább 2 percig tétováztam, hogy megnézzem e), megdöbbentem. A levélben ez állt:

Szia Edi! Milyen volt az út? Nem hívtál fel, amikor elindultunk. Milyen a lakás? Biztos szép. Hogy van Máté? Küldenél róla egy képet? Személyesen még nem ismerem. Ugye a nyári szünetben sokszor jössz Pestre? Gondolom meglátogatod Verát. Hozzám is nézz be! De ha szeretnéd, felmegyek hozzád Debrecenbe. Ha szeretnéd…

Meg sem említette Krisztát. Fura. Egyenlőre nem válaszolok neki, de természetesen megyek Pestre Verához és Ábelhoz. Ők is jönnek hozzám. Képet meg minek küldjek el neki Mátéról? Max közös képet. Legyen egy kicsit féltékeny. Együtt van Krisztával… lehet… talán… HAGYUK!!!! Kimentem vacsorázni, majd még egy 5 percre rámentem a facebookomra. Szili FENT VOLT! Nem akartam, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy ráírtam!

34. Naplóbejegyzés

A beszélgetésem Szilivel elnyúlt. Egy kicsit hosszasra sikeredett. Röviden: megkérdezte, hogy milyen Debrecen, az új lakásunk (ezekről 30 percet beszéltünk legalább). Kérdezett Mátéról (15 perc)…

D.: Krisztáról nem mondtál semmit. Még a mailben sem említetted.

Sz.: Kellett volna? Nem vagytok valami jóban.

D.: Jóban kéne lennünk?

Sz.: Jogos.

D.: Na? Mi van vele?

Sz.: Amióta, unatkozik.

D.: Mi? Unatkozik?

Sz.: Ja. Amikor még Pesten laktál, állandóan szórakozott veled. Most nincs akit szekáljon, vagy ha van, az is én vagyok.

D.: Miért is nem lepődöm meg!? Tovább?

Sz.: Mit mondjak még? Amikor együtt vagyunk, nemigen beszélünk. A legtöbb közös témánk te voltál. De elmentél, így kifogytunk a beszélgetési ötletekből. Ha átjön hozzám, vagy én átmegyek, semmi beszélgetés. A legtöbbször berakunk egy filmet, vagy netezünk.

D.: Hát, tudtad, hogy elköltözünk Pestről… és gondolom tisztában vagy azzal, vagy voltál, hogy ezek a romantikus dolgok meg fognak szűnni. Bármilyen fura is, de titeket én tartottalak össze.

Sz.: Igen, tisztában voltam vele, csak akkor volt az a korszakom (és neki is), hogy: „szerelmes vagyok, semmi más nem számít”.

D.: Aha. Hát ezen meglepődtem.

Sz.: Miért? D.: Mert te soha nem mutattad ki, amikor együtt voltunk. A legtöbbször csak én.

Sz.: Ez nem igaz!

D.: De igen!

Legalább 10 percig vitatkoztunk ezen, majd megelégeltem a dolgot. Nem veszi észre, hogy kiakarok vele békülni, mert… mert hiányzik? HÁT NEM!

D.: Na és? Tudod mit?

Sz.: Mit?

D.: Ha titeket csak én tartottalak össze, valószínűleg már ráébredtél, hogy a kapcsolatotokból nem lesz, és nem lett semmi!

Sz.: Mi van?

D.: Semmi!

Sz.: Az én kapcsolatom igen is tartós! Csak hullámvölgybe keveredtünk!

D.: Hullámvölgybe? Na persze!

Sz.: Miért? Veled is ez volt!

D.: Igen, amikor megcsaltál! És mi lett a vége? Hát szakítottunk!!!

Sz.: És? Attól hogy te szakítottál velem, attól még nem biztos, hogy én is szakítok vele!

D.: Hát, attól hogy te nem, de ő igen. Hiszen ő miattam jött össze veled! De őszintén? Miért is rágódom ehhez, a te kapcsolatod van vállságban nem az enyém. Innentől fogva semmi közöm hozzá.

Sz.: Igen. Valóban nincs semmi közöd hozzá!

D.: Oké. Akkor nem is zavarlak.

Azzal kiléptem.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat