Tizenegyedik naplójegyzet: (11)

Komolyan, el sem hiszem, hogy Ábel féltékennyé akart tenni. Tiszta bolond, miért nem tudja felfogni, hogy engem már nem érdekel?? Reggel korán odaértem a suliba, így sokat beszélgettünk még első óra előtt Szilivel, és Verával. -El sem hiszem. Mekkora egy kretén ez az Ábel!-mondta Vera, azt nézve, ahogyan Ábel, és Kata, khmm... Na, szóval egymás szájában vannak. Körülbelül lenyelték egymást, de mindegy..:)) -Nem tudom, hogy mikor fogja már megunni.-mondtam szomorkásan. -Amíg elköltöztök, addig biztosan nem fogja feladni.-mondta Szili, és adott egy puszit. Ekkor Ábel, és Kata megindult felénk, és közvetlenül előttünk álltak meg. -Na ne..-suttogtam. -Szia!-köszönt Ábel, a szemembe nézve. -Jó reggelt!-mondtam halkan. -Ennél jobb nem is lehetne!-mondta Kata, és megcsókolta Ábelt. -Fjúú..-mondtam félrekapva a fejem (ez azért már undorító!!) bár nem akartam hangosan mondani. -Talán baj, hogy vele vagyok?-kérdezte Ábel sunyi mosollyal. -Nem. Örülök, hogy vele vagy.-mondtam határozottan. Erre Kata gúnyosan elmosolyodott. Olyan ellenszenves! És szerintem ez az ellenszenv betett nekem, mert mérgemben így szóltam: -Hát igen, gratulálok Kata. -Mihez?-kérdezte.-Hogy ilyen könnyedén összetudok jönni egy fiúval?-Nagyon-nagyon gúnyosan újra elmosolyodott. -Nem.-mondtam.-Hanem, hogy a használt cuccaimat ilyen könnyedén fel tudod használni. Ügyi vagy.-mondtam, és ekkor én mosolyodtam el gúnyosan. És ekkor Kata megfogta a hajam, és rángatni kezdte!

 

Tizen kettedik naplóbejegyzés (12)

Oké, ez a nap elgé furán idul. Vajon miért? Természetesen Ábel miatt... na jó az elején kezdem. Szombat van. Szilivel töltöm a napot. - Mit tervezel mára?- kérdezte. - Szerintem menjünk ki sétálni. Mit szólsz a parkhoz?- ajánlottam fel. Rendben. - odajött hozzám, és adott egy puszit. Összekulcsoltuk az ujjainkat, és elindultunk a park felé. Útközben beugrottunk Sziliékhez, hogy kivigyük sétálni Foltit. Mivel egy kistermetű beagleról van szó, aki nagyon szert sétálni, semmi pénzért nem hagytuk volna otthon. Amikor a parkhoz értünk, lecsatolta szili Folti nyakáról a pórázt, és faágat kezdett neki dobálni. Én leültem egy padra, Szili pedig odajött hozzém Foltival együtt. Szili leült mellém, én pedig eldobtam a fadarabot. Átkarolta a vállamat, és hosszasan megcsókolt. Olyan boldog voltam. Azt kívántam, bárcsak ne rontaná el semmi, de tévedtem. A távolban megláttam Ábelt, és új barátnőjét.Eltoltam magamtól Szilit, és figyeltem a jelenetet. Tőlünk nem messze megáltak, és miközben Ábel engem nézett, megcsókolta Katát. Megfoktam Szili kezét, aki hívta Foltit. Elindultunk haazafelé. - Nem igaz, hogy Ábel féltékennyé akar tenni! - tünnyögtem, miközben Szili csendben, megértően bólogatott mellettem.

 

Tizenharmadik naplójegyzet (13)

Komolyan mondom, kiszaladok a világból. Ez a nap totál kikészített. De akkor kezdjük előröl. Reggel elég fáradtan ébredtem, de már megszoktam, szóval nem tulajdonítottam neki nagy felhajtást. Szóval, kiléptem az ajtón, és legnagyobb meglepetésemre Szili a kapuban várt. Elindultunk a suliba, természetesen kézen fogva. (Csak akkor engedtük el egymás kezét, mikor beléptünk az osztályba.) -Szijaaaa!-ugrott a nyakamba Vera. -Helo.-mondtam neki. -Figyu, el sem fogod hinni, hogy mi történt.-mondta izgatottan. -Na mesélj!-Nógattam. Egész kíváncsi lettem. -Hh...-kezdett bele.-Tudod, van az a cuki srác, akiről annyit beszéltem. -Hogy tudnám elfelejteni?-kérdeztem nevetve. Vera tényleg totál belezúgott abba a fiúba. Azt hiszem, valami Ádám a neve. -Szóval..-nagy levegőt vett.-Este elhívott randizni. -Mi????-kérdeztem, és a nyakába ugrottam. -Ez csodás.-mondtam. -Ühüm! Ma délután elmegyünk fagyizni! Két perc múlva Kata rontott be a terembe, kisírt szemekkel. Legjobb barátnője, Barbi rögtön odaszaladt hozzá, és megkérdezte, hogy mi a baj. (Nem akartam hallgatózni, de véletlen meghallottam.) -Hhh..-mondta sírva Kata, és pulcsija végével letörölte az arcát.- Ábel szakított velem.-mondta, és kész, kitört belőle a sírás. Szegény, egy pillanatra én is megsajnáltam. És komolyan, a nap java még csak most jött....

 

Tizennegyedik naplóbejegyzés (14)

Te jó ég! Na jó, kezdem az elején... Kata után nemsokkal Ábel is bejött az osztályba, ám Katával ellentétben remekül érezte magát. Nem is értem... A lényeg, hogy nem volt időm Ábel képébe mondani, hogy mekkora idióta, mert bejött a tanár. Amikor párokban kellett dolgozni, és Ábel odaült Fruzsi mellé, így rátett még egy lapáttal arra, hogy Kata elsírja magát. Legalább 10 percig csak sírt, mikor Gordon tanár úrnak elege lett, és mondta Barbinak, hogy kísérje ki a mosdóba. Haragosan hátranéztem, és egy amolyan "nem fogod ezt megúszni" pillantást vettem rá, mire hangosan felnevetett. Kicsöngetéskor egyből felálltam, és kimentem az osztályból, megkeresni Katát. Elmondta, hogy hogy szakított vele Ábel. Én teljesen kiakadtam. Szilivel és Verával a nyomomban odacsörtettem Ábel padjához. Szili olyan támogatás képen, Vera meg hogy megvédjen, ha valami van. Tudom, fura, de ez van. - Hogy lehetsz ilyen szemét? - szintem már ordítottam rá Ábelra. Erre meg csak elröhögte magát!!! - Én? Miért is? - kérdezte gúnyos mosollyal. - Katával szinte faltátok egymást! Miért szakítottál vele? Ráadásul így??? Ez akkorra szemétség. De mond csak? Miért nem lepődöm meg? - Ne haragudj, de az, hogy kivel miért, hol és milyen körülmény között szakítok, az sem rád, sem senkire nem tartozik. - Lehet, de mégis tudom az egész történetet. Bár engem tényleg nem izgat, csak szegény Katát sajnálom, aki azt hitte, hogy végre megtalálta benned az a valakit, akivel boldog lesz. - És? - kérdezte hanyagul. - És épp úgy csalódott, mint én. Bár bocs, én szakítottam veled... - Ez fájt. - Fájjon is. Na szia. Azzal faképnél hagytam, Ábelt, aki elkezdett hangosan röhögni. Majd odafordult néhány haverjához, és összeröhögött velük. Ezt a barmot! Most tényleg sajnálom Katát. De szerencsére nekem itt van Szili, aki mindenben támogat és legfőképpen szeret.

 

Tizenötödik naplóbejegyzés (15)

Ez nagyon jóóóóóóóóóóó! De fura is. Az elején kezdem. Reggel úgy keltem fel, mint minden normális ember. Ám amikor anyával találkoztam, szomorú volt. - Anya! Minden rendben? - kérdeztem. - Attól függ, hogy nézzük. Szóltak az igazából, hogy 1 hónap helyett 2 hónap múlva költözünk. - sóhajtott. - Ez azt jelenti, hogy befejezhetem a sulit a Szent Kázmérba, és csak nyáron megyünk el? - csillan fel a szemem. - Igen azt. De ne éld bele magad. Attól még elköltözünk Kecskemétre. - pillantott rám szigorúan. - Nem fogom, ígérem. Az nincs is olyan messze. És Szili is eljöhet nyáron nem? Ez tök klassz. - Lidi is így reagált. Na menj a suliba, Szili biztos vár. - Oké, megyek! - Nyomtam egy puszit anya arcára. Kiléptem a kapun, és egyből elterveztem, hogy amint meglátom Szilit, egy hosszú csókkal köszöntöm, a nyakába ugrok , és elújságolom neki, hogy vele maradok még sokáig. Ehelyett csalódnom kellett. A kapuban nem várt senki. Kíváncsi vagyok, hol van Szili. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, máskor is előfordult már ilyen. A suliba beérve azonban már totál ideges lettem. Vera azzal fogadott, hogy Szili nagyban beszélget egy másik lánnyal. Azt hiszem, Kriszti a neve. - Hol láttad őket? Mit csináltak? Mikor? - zúdítottam rá egy rakás kérdést Verára. Szegény nem is kapott levegőt. Valószínűleg így viselkedik egy féltékeny lány. - Bökd már ki Vera! - Jó, jó! Nyugi! Szóval, amikor beértem a suliba, nagyban beszélgettek, aztán Szili vett neki egy kakaós csigát és aztán ha jól láttam, kiment wc-re, Szili pedig megvárta. - Ennek nem kéne akkor feneket keríteni, vagy igen??? Elvégre csak megvárta... - ennyit tudtam kibökni. Van ilyen. - Ennek nem, de utána Szili megölelte Krisztit. - csuklott el a hangja. Azt hittem nem kapok levegőt. Elhagytam Ábelt Szili miatt. Ábel kicsit erőszakos volt, ha más fiúról volt szó... Szili pedig kedves, kitartó meg minden. VOLT IDÁIG. Te jó ég! Most mi legyen? Szili megcsalt volna?

 

Tizenhatodik naplóbejegyzés (16)

Verával a nyomomban felmentünk a az osztályterembe. Szili a padjának támaszkodva telefonozott. Amikor meglátott, odajött, és az egész osztály szeme láttára megcsókolt. Bár inkább csak meg akart csókolni, mert hátraléptem egyet. Kérdőn nézett rám. - Minden oké? - Ööö.. Ja. Vártalak a kapuba. Előbb bejöttél a suliba? - Igen. Bocs, csak volt egy kis dolgom... - felelte kurtán. - Értem. Bocs, meg kell keresnem Lidit. - azzal lefejtettem az uhhait az enyémről, és kisiettem a teremből. A szemem sarkából láttam, hogy Szili kérdőn néz rám (valószínűleg furcsának találta a viselkedésemet. ez amúgy nem jellemző rám...) és megpróbálja Verából kiszedni, hogy mi a bajom. Mellette pedig Ábel halványan elmosolyodik. Mi van itt? Lidi lelket öntött belém, és valószínűleg neki (és persze Verának) köszönhetően a napom jól telt a suliban. Aztán kicsengetek, és Verával elindultam Szili irányába, hogy elmenjünk hozzá. Csak Szili nem volt egyedül. Egy lánnyal (valószínűleg Krisztivel) nevetett, aztán átölelte (???) majd mikor meglátott engem, elindult felém, csakhogy én Lidivel a nyomomban már félúton voltunk. Hazaérve Szili nem jött át, csak egy halom üzenetet hagyott, és egy csomószor telefonált. Cseppet sem voltam kíváncsi Szilire. Ezek után? Ami egyedül vigasztalt, hogy Lidi és Vera egyszer sem hagyott magamra, mindig ott voltak velem. Nem hittem hogy egyszer is örülni fogok annak, hogy péntek van!

 

Tizenhetedik naplóbejegyzés (17)

A hétvégén nem írtam naplót. Nem válaszoltam Szili összes telefonhívására, a sok üzenetére és SMS-ére. Vele cseppet sem akartam beszélni. Aki a lelket tartotta bennem, az Lidi (megértő meg minden, de az, hogy ilyen gondoskodó, nagyon meglepett...) és Vera. Lehet hogy megőrültem volna nélkülük. Egy cseppet sem hagytak soha magamra. Reggel egy órával előbb keltem, nem akartam Szilivel találkozni. Gyorsan elkészültem, és elindultam a suliba. Amikor beértem, nem volt bent senki, hiszen reggel hét óra van. Értelmes ember ilyenkor még alszik. Amikor beértem, az osztályban égett a villany. Amikor beléptem az ajtón, Szili a padom tetején ült, és a telefonját nyomkodta. Felnézett rám, és rezzenéstelen arccal figyelt. - Szia. -mondta - Szia. - mondtam. - A hétvégén egy csomószor kerestelek telefonon, és egy csomót üzentem. Olvastad az SMS-eimet? - Nem, ki volt kapcsolva a telefonom. - Értem. Viszont ezt az ügyet meg kell beszélnünk. Vártalak egy csomó ideig, mert az volt, hogy átjössz hozzánk. - Igen, úgy volt. De aztán közbejött valami. Bocs, odaengednél a helyemre? - Ja, igen, bocs. - odaengedett a padomhoz, majd folytatta. - Nem tudom, mit láttál az udvaron, de az nem az, aminek hiszed! - Miért? Az emberek csak úgy ölelgetnek lányokat?? - Nem úgy értem. És nem. Nekem te vagy a fontosabb, és szerintem tudod. Az a lány meg amúgy Kriszti. Egy jó barátom. Korepetáltam matekból, és nagyon jó haverok lettünk. - Aha. Ezt nem tudtam. És kedden este mi jött közbe? Azt még nem is kérdeztem. - Igen, előző héten keddre megvolt beszélve egy mozi. Vártam rá egy csomót, már a jegyeket is megvettem. Hívtam egy csomószor, de nem vette fel. Ki volt kapcsolva. Végül beültem egyedül a moziba, és végignéztem az amúgy Szili által választott filmet. Egyébként ott haverkodtam össze Mátéval. Ö amúgy Debrecenben él, de a haverjánál volt egész héten aki meg Pesti. Jó fej. Telószámot is cseréltünk, de eddig csak egyszer kétszer beszéltünk telefonon. A legtöbbször csetélünk. Mesél nekem Debrecenrőll, én meg neki Pestről, meg ilyenek.. - Akkor Krisztivel találkoztam. De nincs köztünk semmi, csak egy jó haver. Semmi több. - Értem. Szerettem volna hinni Szilinek, de Ábel után (nála is hasonló volt a helyzet egyszer) nem igazán tudtam. A nap amúgy (miután Vera végre megérkezett) nagyon jól telt. De belese mertem gondolni, hogy egyszer nekem is találkoznom kell Krisztivel. Milye van, amilye nekem nincs? Biztos van valami, ha Szili randi(ka)t mond le (már kétszer megesett)!. De ezzel most nem foglalkoztam, hanem hosszasan megcsókoltam Szilit.

 

Tizennyolcadik naplóbejegyzés (18)

Az elmúlt napok jól alakultak. Szilivel minden a legnagyobb rendben, a kapcsolatunk tökéletes. Ám még mindig nyomaszt az az érzésem hogy Krisztivel kell találkoznom. Hogy miért? Ez egyszerű! Kriszti és Szili nagyon jó barátok, egy csomót lógnak együtt. Szilivel és velem is ez volt pár hónapja, és én Szili miatt szakítottam Ábellal. Félek, hogy nálunk is ez lesz, mert tudni illik, hogy a fiú-lány barátság általában szerelemhez vezet egy idő után. És Kriszti elég rég óta jó barátja Szilinek. Reggel amikor felkeltem, és gyorsan elkészültem, és leszaladtam a lépcsőn. Szili a kapuban várt, mint minden reggel, de most vele volt egy másik srác is. Nagyon nem foglalkoztam vele, csak Szilivel. Köszöntem neki, és elindultunk (Szili és én) a suliba. Amikor beértünk, a bejáratnál Kriszti várt minket. - Szia Szili! - köszönt hangosan. Te jó ég. Nem? aztán rám nézett, és alaposan végigmért - Te biztosan Edina vagy. Szia! Az én nevem Kriszti. - Szia Kriszti. -köszöntem és halványan elmosolyodtam, de csak Szili kedvéért. Nem akartam már az első találkozáskor rosszban feltűnni, és kellemetlen helyzetbe hozni. Meg persze választáshoz sem. Tudni illik, hogy egy fiúnak nagyon nehéz a legjobb barátja, és a barátnője között választani, ha azok rosszban vannak, mert általában a barátnő szívja meg... - Helló Krisz. Mi újság? - Rég beszéltünk. Mondjuk csak egy "sziát" váltottunk, de egy suliba járunk, és elkerülsz? - Tudom, csak volt némi zűrzavar Dinával, azt hitte, hogy te és én együtt vagyunk. - Aha. Nyugodj meg Edina, semmi nincs köztünk, csak haverok vagyunk. - Nem vagyok féltény. Nagyobb dolgokat is átélt már a kapcsolatunk. - aztán Szilihez fordultam: - Bocsi, be kell mennem, Vera már biztos vár. Szia Kriszti. - Szia. Én bementem a suliba, vissza se néztem. Bíztam Sziliben. Aztán amikor felértem az első emeletre, láttam Lidit egy csávóval csókolózni. Jobban megnéztem azt a fiút, és láttam, hogy ő az, akivel a kapuban találkoztam. Biztos Lidit várta. Nem akartam megzavarni őket, így gyorsan bementem az osztályterembe. Hazafelé Szili nagyon megdicsért, és büszke volt rám, amiért olyan "szépen" viselkedtem Krisztike előtt. Hazaérve Lidiből semmit nem kellett kiszedni, ezzel fogadott. Mint kiderült, Zsoltival (így hívják) a mekiben találkoztak. Egy suliba járnak ugyan, de még soha nem találkoztak, vagy nem vették egymást észre. Már 1-2 hete együtt vannak, de most lett a kapcsolatuk érett ahhoz, hogy felfedjék. Örülök nekik. De azért elfogok beszélgetni Zsoltival. Krisztvel pedig nem leszünk puszipajtások. Csak Szili kedvéért fogom elviselni.

 

Tizenkilencedik naplóbejegyzés (19)             Júni 1.

Már csak 24 nap a költözésig. Ez nem lehet igaz!!! Ugyanis júni 24-én költözünk. Nem írtam naplót mostanában, mert el vagyok havazva. A sok vizsga, meg a a csomagolás (!!), jajj. Lidi mostanában elég sokszor jött velem és Szilivel a parkba, de nem azért, hogy betöltse a "fölösleges harmadik" szerepét, hanem mert nagyon megszerette Foltit. Anya mondta neki, hogy ha jó lesz az év végi bizije (ami szín ötös), és kertes házunk lesz (igen, anya nem albérletet szeretne, hanem házat akar venni) akkor kap egy kölyökkutyát. Kriszti elég sokat van lóg mostanában Szilivel. Nem is hibáztatom Szilit, mert nekem a vizsgákra rengeteget kell tanulnom, ha azt szeretném, hogy 11. osztályban felvennének a Szent József Gimnáziumba. De ha van egy kis szabadidőm, és Szilit elhívom moziba, nem jó neki, mert akkor mennek Krisztivel mekibe, vagy akkor lógnak együtt. Ha meg Kriszti nem ér rá, és unatkozik, felhív, hogy mennyünk mekibe, de tanulnom kell. Neki semmi aggodalma, hiszen be van biztosítva a helye a Szent Kázmérba, és ő amúgy is kitűnő tanuló. Ez történt ma (vasárnap) délután is. Szili felhívott telefonon (nem is értem miért. csak 2 utca van köztünk, igazán átjöhetett volna): - Szia Dina. - Szia. Mit csinálsz? - Unatkozok. - Talán át kéne ismételni a tételeket nem? - Én úgyis átmegyek. - Oké, bocs a kérdésért. De tényleg, mi volt olyan fontos, hogy nem tudtál átsétálni? Csak két utcával laksz lentebb nem emlékszel? - Csak azt szeretném kérdezni, hogy nincs kedved átjönni? Olyan sokat tanulsz mostanában. Vagy esetleg egy mozi? Vagy süti? - Jó lenne, de még a fizikát nem néztem át. Talán máskor. Vagy később. - Bocs a zavarásért. - Nem haragszol? - Nem. Jó tanulást. Lerakta a telefont. Én meg nekiálltam újra(!) tanulni. Legalább két órán keresztül tanultam azt a hülye fizikát, mire valami megragadt bennem. Anya is szólt már, hogy most már elég legyen mára a tanulásból, és még mivel csak öt óra van, menjek el egy kicsit szórakozni, és ne a könyveim felett üljek. Megkérdeztem Lidit, hogy megyünk e moziba, ő most éppen Zsoltihoz készült. Veránál meg Ádám volt, így felhívtam Szilit. - Szia. - köszönt hangosan a telefonba. - Szia. Nem zavarok? - kérdeztem. Nem jött válasz, így folytattam:- Bűntudatom van, amiért lemondtam ezt a randit is. Sajnálom, de tanulnom kell a vizsgák miatt. Mára befejeztem, és arra gondoltam, elmehetnénk moziba. Ha jól tudom, egy óra múlva kezdődik az a film, amit megszerettél volna velem nézni. - Ez tök jó meg minden, csak lemondtad a mozit, így áthívtam Krisztit. - Ó, hát, akkor bocsi a zavarásért. Jó szórakozást. - feleltem és a végére egy határozottan egy nagyon sóhajtottam. - De, megtudom oldani hogy elmenjek. Krisz megérti. - Nem, maradj csak, bár beakartam mutatni neked egy jó barátomat, de akkor majd egy másik alkalommal. - Ki az a barátod? - kérdezte. Csak nem féltékeny? - A neve Máté. Tudod, meséltem neked egy csomót róla. Ezen a héten náluk a Szent Józsefbe szünet van, így elutazott Pestre a barátjához. Gondoltam, miért ne találkozzunk. Amúgy is beakartalak neki mutatni, meg kíváncsi rád, de akkor meg egy másik alkalommal. - Kriszti megérti. Mikor kezdődik a mozi? Ott találkozunk. - 18:34-kor. Oké. Szia - Szia. Kinyomtam a telefont. Ez olyan jó érzés. Szili otthagyja Kriszinát miattam, és féltékeny Mátéra. Az tök jó, hogy a legjobb fiú barátom, és a pasim találkoznak. Boldogan készülődtem, és amikor kiléptem a kapun, nem is sejtettem, hogy a boldogságom egy óra alatt semmivé foszlik.

 

Huszadik naplóbejegyzés (20)

Nincs erőm, de azért megírom, hogy mi volt tegnap este. A mozihoz érve, megvettem a jegyeket, nekem és Szilinek. Beültem egy kólára. Amikor már a második dobozzal ittam, megláttam az ajtóban Mátét, és a barátját. Máté egyből odajött hozzám, egy gyors baráti ölelés után elkezdett mesélni Debrecenről... Bementünk a moziterembe, de Szili még mindig nem volt, pedig a vásznon már a reklámok jelentek meg. Legalább tízszer hívtam Szilt, és üzentem is neki. Utoljára megpróbáltam még, de hiába. Ki volt kapcsolva. Visszamentem a moziterembe. Otthagytam Evinél (a lánynál, akinél a jegyeket vettük) Sili jegyét. Ha ideért, majd bejön. Elkezdődött a Feláldozhatók, én leültem Máté mellé, és felraktam a 4D-s szemüveget. Mivel nem vagyok otthon ezekben az akció filmekbe, Máté egész film alatt magyarázott nekem. Bár nem is magyarázott, hanem inkább röhögött mellettem, amitől én is röhögő görcsöt kaptam. A körülöttünk lévő emberek igaz hogy pisszegtek, de Máté mellett képtelenség csöndben maradni Olyan jó barátom!!!! Amikor elindultam haza, jött velem Máté is. Bemutattam anyának, aki nagyon odavolt érte (új FIÚ barátja van a lányomnak). Lidi amúgy már többször találkozott Mátéval, és nagyon jól kijöttek. Felmentünk a szobámba, egy kicsit neteztünk, ittunk egy kólát... este 11 órakor elment. Nagyon álmos voltam, elmentem aludni. A telefonom elkezdett csörögni. Megnéztem a kijelzőt, Szili keresett. Álmos voltam, és jó hangulatban is voltam. Nem akartam veszekedni. Nem ér annyit hogy elrontsam ezt a szép estémet egy veszekedéssel. Gondoltam, majd holnap megbeszéljük ezt KOMOLYAN Szilivel. Nagyon elegem lett belőle, megint. Lemondott egy randit ISMÉT! Nagyon remélem, hogy nem Krisztina miatt. Hát, kárvolt előre gondolnom mindent.

Oldal: 11-20 naplóbejegyzés
Dina naplója - © 2008 - 2024 - dinanaploja.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat